"A szellem embere az, akiben ott feszeng a szellemiség örök ösztöne: a jelenségeket egyben látni. ... A szellem nem tud belétörődni az elészórt tények halmazába, ?az összefüggéseket keresi. Nem elég neki a valóság, értelmet követel, nem elég neki a világ, világkép kell. ... A szellem emberét éppen az jellemzi, hogy nem olthatja el magában a teljesség szomját, s nem nyomhatja el a egész iránt érzett felelősség érzetét. Szívesen foglalkozik a részletekkel, de az egész felől száll feléjük, s egy mág nagyobb egész felé tör rajtuk át utat" ... (Németh László)

A Waldorf-pedagógia a teljes emberi személyiség kibontakoztatásának szolgálatában áll, célja, hogy a gyermeket korának megfelelő testi, lelki és szellemi fejlődésében elősegítve, bevezesse az emberiség kultúrájába. Eközben megteremti benne a gondolkodás, érzés, akarat harmóniáját.

A teljesség igénye a tanulási folyamatban részt vevőkre és magára a folyamatra is érvényes.

Törekszünk arra, hogy a tanulási folyamatban az egész személyiség részt vegyen, azaz a gyermekek testi-, lelki-, és szellemi szférái is érintettek legyenek. A tanulási folyamatok akkor érintik az ember minden szféráját, ha azok nemcsak a gondolkodásra hatnak, de érzések által is megérintettek, megerősítik a képességek, ismeretek fizikai testbe való ágyazódását. Azt a munkát végezzük legszívesebben, amiben örömünket leljük, arra emlékezünk leginkább, amihez érzelmileg is erős szálak fűznek. Az egyre gyarapodó ismeretek és gazdagodó belső erők együttesen alapozzák a gondolkodást, az ítéleteket, "ugyanis minden olyan ítélet, ami nem a lélek kincseinek alkalmas alapjára épül, az ítélkező életútjára akadályt gördít." (Rudolf Steiner)

Az akarat-érzés-gondolkodás egységének alapkoncepciójából szervesen következik a művészetek jelenléte, amely a megfigyelés élményétől az ismeretek önálló bemutatásáig minden tantárgyban végigkíséri a tanulási folyamatokat.

Kiemelten kezeljük a mozgásművészeteket; euritmiát és néptáncot. A Rudolf Steiner által kidolgozott mozgásművészet a gyerekek számára a világ törvényei és az emberi kultúra megismerésén túl a látásmód és a világkép kialakításában is segít. A népi kultúrát - játékot, zenét és táncot - nem az élet egy szeleteként, hanem szerves részeként kezeljük. A mozgásművészetek által közvetített gondolati tartalmakat az ének és a zene lelkesíti át, harmóniát teremtve "a kéz, a szív, és a fej" munkájában.

Ha a gyermek rendszeresen, "szívvel-lélekkel" éli meg a megismerés minden fázisát - a megfigyeléstől az elemzésen, fogalomalkotáson át azok elmélyüléséig -, akkor nemcsak kész elemek "összerakására", de kiművelt képességei, biztos ismeretei révén "teremtésre" is alkalmas lesz.

Igazi belső szabadságát próbálgathatja ezáltal, hiszen ezen az úton még az ezeréves fogalmaknak is újjá kell születniük minden gyermekben.

"Félig sem oly fontos az, amit tanítunk gyermekeinknek, mint az, hogy tanítjuk. - Amit az iskolában tanultunk, annak legnagyobb részét elfelejtjük, de a hatás, melyet egy jó oktatási rendszer szellemi tehetségeinkre gyakorol, megmarad." (Eötvös József)

Pedagógiai munkánk során kerüljük az erkölcsi, etikai értékek nélküli informális tudományosságot; iskolai életünket áthatja a keresztény szellemiség.

Szerintünk az önmegvalósítás nem cél, hanem eszköz; mi olyan gyermekeket szeretnénk nevelni, akik saját- és a világ gondjait egységében látják, ítéleteikért felelősek, megoldásaikban tekintettel vannak a többi résztvevő érdekeire, szükségleteire is.

Tisztelettel és hálával viseltetnek a teremtett világ iránt, megbecsülik az emberi alkotásokat, kapcsolataikban szeretetteljesek, szociálisak.

"... ha az emberi célszerűség mintájára az egész emberi nem rendeltetését is célszerűnek képzeljük el, ezen azt értjük, hogy az egyes ember célokat tűz maga elé és ezekből tevődik össze az emberiség össztevékenységének az eredménye. Ez az eredmény pedig magasabb rendű, mint összetevő részei, az egyes emberi célok." (Rudolf Steiner)