Évköri-havi-napi ritmus, epochális oktatás, integráció, tehetséggondozás

Mint minden növekedés, fejlődés, így az iskolai nevelés is ritmikus folyamat. Úgy, ahogy egy növény csírája belső rendeződése befejeztével megindul, majd lendületét vesztve megtorpan, újra rendeződik, a kis bog ágacskákat nevel, míg ezer ága-boga nem lesz.

Ez, a hol látványos növekedéssel, hol belső rendezéssel járó alvás-ébrenlét állapot nemcsak életünket tagolja, de a tanulási folyamat fázisait is. A megismerés, megértés, fogalomalkotás közötti pihenéssel lehetőséget adunk a tudat alatt működő lelki tevékenységnek, hogy bekapcsolódjon a folyamatokba, így az ember minden szférája részt vehessen benne.

A ritmus fontos eleme az egész tanévnek; évköri, havi ünnepeink, a szülői estek, a tanítás epochái, de még a nap rendje is ennek a ritmusosságnak van alárendelve.

Az évköri ünnepek váltakozása adják meg évekre előre láthatóan a világhoz való kapcsolódási pontjainkat. Ezek a kereszténység legnagyobb ünnepei: a Karácsony, Húsvét, Pünkösd, de az őszi és a nyári napfordulókhoz kötődő, hagyományainkban gyökerező ünnepeinket is megtartjuk.

A hónapünnepek során gyermekeink előadják az iskola többi tanulójának, az érdeklődőknek az éppen aktuális epochában tanultakat, a ritmikus rész elemeit, az újonnan tanult verseket, zenéket. Ezek az alkalmak megerősítik az osztályok közötti kapcsolatokat, hogy ne csak egy-egy kis közösségen belül, de az egész iskolán belül működjön a kohézió. Gyermekeink időről időre ezeken az alkalmakon hozzászoknak a nyilvános szerepléshez is, a tudásuk összeszedett, összefogott bemutatásához.

A Waldorf iskolákban az elmélyülést leginkább igénylő, főbb tantárgyakat tömbösítve, 3-4 hetes időszakokban, epochákban tanulják a gyermekeink. Ez az ún. főoktatásra vonatkozik, mely reggel 8 órától 10 óráig tartó, két teljes tanórát foglal magában. Ezekben az órákban legfogékonyabb a gyermek, a tananyag tömbösítése figyelmét, koncentrációját edzi. Egy-egy témakör "egybentartása" lehetővé teszi, hogy az átlagosnál elmélyültebben foglalkozzanak vele, van idő az érdekes és alapos előkészítésre, fogalomalkotásra, elmélyülésre. A feldolgozandó témákat az osztálytanító úgy állítja össze, hogy azok az epocha végére kerek egészet alkossanak. Így tanulják pl. kezdetben a betűket, a számírást, majd később a törteket, a méréseket, egy-egy történelmi korszakot, stb. Érdemes visszatérő epochákat tartani, ahol egy pl. őszi epochában tanultakat egy ezt ismétlő, erre épülő tavaszi követi egy félév után. Ebben az ébrenlét-alvás ritmusban leginkább remélhető a megtanultak megmaradása.

A főoktatás általában három részből áll; a legelső az ún. "ritmikus rész". Ez az időszak minnél kisebb gyermekről van szó, annál hosszabb, első osztályban akár az egész egység felét is kiteheti. A reggeli ima után néhány perces kötetlen beszélgetésre gyűlnek össze a gyerekek, majd zenekart alkotnak, furulyáznak, énekelnek. Sok-sok mozgásos vers, ritmusgyakorlat, számsorolás stb. készíti elő a tanítást, mely a következő szakasza a főoktatásnak. Az előző percek formái vezetik ekkor pl. az írást, versei az olvasást, ritmusai a számolást. A fogalomalkotás és az elmélyülés az ezt követő percek feladata lesz, amikor is lejegyzik, rajzolják gyermekeink a tanultakat. A főoktatás befejező részében újra összegyűlnek a gyerekek, tanítójuk az utolsó negyedórát mese-, monda-, történetolvasással tölti. Első osztályban tündérmeséket, másodikban fabulákat és legendákat, harmadikban ószövetségi- és teremtéstörténeteket, negyedikben magyar népmondókat, ötödikben görög mitológiai történeteket, hatodikban római történeteket, hetedik és nyolcadik osztályban az újkor felfedezőinek, feltalálóinak történeteit mondja, olvassa a tanító.

Epochális rendszerben tanítható tárgyak lehetnek kezdetben: az anyanyelv, számolás-mérés, természetismeret, később: történelem, földrajz, biológia, kémia, társadalmi ismeretek. A főoktatás után a mindennapos gyakorlást igénylő tanórák következnek: idegen nyelvek, kézimunka, testnevelés, művészeti órák stb. A matematika epochában megismerteket, az órarendbe beállított gyakorlóórákban lehet elmélyíteni.

Az integráció, tehetséggondozás kérdését az egész pedagógiai munkában nyomon követhető teljesség szellemében kezeljük. A Waldorf iskolában a tanulás folyamata igénybe veszi a gyerekek képességeinek színes skáláját, egy-egy téma önálló, teljes feldolgozását kívánva meg tőlük. Ez a mód az első füzetoldal rajzolásától az önálló éves munka elkészítéséig végigkíséri tanulóinkat, melyet csak a legnagyobb figyelemmel, odaadással, képességeik mozgósításával tudnak elvégezni. Mivel nincsenek előre gyártott taneszközök, minden gyermek önmagához képest a lehető legmagasabbra helyezi a mércét, az élő, teremtő légkörben nincs határok közé szorítva tananyagban való elmerülés mértéke. Ez mindig a tanító és a gyerekek eleven kapcsolatából ered. Az a gyermek, aki esetleg nem képes a megismerés minden fázisát könnyedén végigjárni, mégis részesül a közösség összmunkájából, a közös gondolkodás örömeiből. Ilyen módon egyszerre teszünk eleget a tehetséggondozás és az integráció feladatainak.

Az osztálytanító felvehet osztályába körülbelül 10%-os arányban a megszokottól különlegesebb kezelést igénylő gyerekeket, hogy egészséges környezetben segítse gyógyulásukat. Az osztályok számára a színes egyéniségeket összekovácsoló közösség kialakítása, a többféle gondolkodás, munkatempó összehangolása a közös munkálkodás lehetőségét, az egymás iránti megértést, elfogadást eredményezi. A pedagógusoknak törekedniük kell arra, hogy minden gyermek a lehetőségeinek megfelelő legnagyobb mértékben fejlődhessen egy-egy epochában.